-

Érdekes ellentétekbe botlik az ember, ha azon gondolkodik, hogy hogyan is szeretnénk minél közelebb kerülni a természethez. Mert, hogy bemegyünk az erdőbe, vagy a tópartra és odaépítünk egy (persze minél környezetbarátabb és minél inkább odaillő) házat, csak azért, hogy minél közelebb legyünk a növény,- és állatvilághoz, miközben az állatokat pont ezzel a cselekedetünkkel ijesztjük el. Tehát közelebb megyünk, hogy ugyanolyan távol legyünk, csak legalább az állatok se élhessenek ott nyugalomban. Persze ez így erősen sarkított és túlzó, aki akarja érti, aki nem az pedig úgyis leírja a véleményét.

Ez a kettősség más jelzőkkel, de természetesen ugyanúgy megvan Kai Fagerström fotósorozatában is, melyet Finnország lakatlan, magára hagyott erdei házairól készített. Ezekbe az épületekbe szépen lassan visszakúszik a vadon szelleme a környéken élő állatok képében, akik birtokba veszik a házakat, miután eltűnt az ő nyugalmukat leginkább zavaró létforma, az ember.

-

-

Az építészetben bevett szokás olyan vizuális elemeket egy-egy épületbe tervezni, melyek eredetileg nem feltétlenül a szakma sajátjaiként látták meg a napvilágot, viszont épületeket és azok részeit grafikai elemekként használni viszonylag meglepő vállalkozás.

Cory Stevens szereti az építészetet és a fotózást, valamint a vizuális tervezés sem áll túl távol tőle, és hogy összekösse kedvenc időtöltéseit valami teljesen testhezálló elfoglaltságot talált ki magának. Épületekről készült fotóit szedi szét elemeire, majd a felesleges részektől megszabadítva új mintázatot alakít ki belőlük eközben létrehozva valami teljesen új struktúrát és az eredeti terveket teljesen új jelentéssel ruházza fel. 

-

-

Igazi, színtiszta őszinteséggel csak és kizárólag a pici gyerekek tudnak szolgálni, ők még nem akarnak senkinek megfelelni, nem akarnak semmit leplezni, így nincs miért visszatartani, vagy puhítani a véleményüket. Ahogy fejlődünk, úgy lesz egyre több okunk és egyben lehetőségünk is nem kimutatni, vagy nem úgy kifejezni az érzéseinket ahogy azt valóban gondoljuk, de vannak olyan dolgok, melyekre a reakciónkat fizikailag képtelenek vagyunk megmásítani, leplezni.

David Wile és April Maciborka gyerekek kezébe adott citromot, azzal a szándékkal, hogy meg tudják örökíteni életük első találkozását azzal a gyümölccsel, amire még a felnőttek is szinte egyöntetűen ugyanazt a vizuális reakciót adják. Na, de mennyivel viccesebb ugyanazt a reakciót ilyen tökmagoknak az arcán látni... 

-

-

A lőszeren nem sűrűn morfondírozik az ember, az van, kitalálták és igazából kívülről nem is tűnik olyan nagyon érdekfeszítő tárgynak. Aki ért hozzá biztosan nem így gondolja, az igazi szakértő pedig tökéletesen tudatában van összetettségével, kifinomult szerkezetével és azzal, hogy akár a legapróbb változtatások is hatalmas következményekkel járnak tulajdonságukat illetően.

Sabine Pearlman kettévágott egy marék lőszert, hogy mi is láthassuk azt a kifinomult és hosszú idő alatt tökéletesre fejlesztett technikát, ami a legtöbb emberben inkább negatív érzéseket kelt. A lőszer veszélyes, mára a háborúk és a bűnözés szinonimájává vált, ettől függetlenül viszont pusztán mérnöki szempontból kétségtelenül lenyűgöző eszköz. 

-

-

Rorschach-tesztet mindenki látott már, ez az a pszichológiai vizsgálat, amelyik tintapacákkal operál és aszerint árulja el személyiségünk jegyeit a hozzáértők számára, hogy mit is látunk az egyes mintákban. A laikusok számára leginkább érthetetlen és ijesztő, mivel az égegyadta világon semmi támponttal nem szolgál arra vonatkozóan, hogy mi is lenne a jó válasz és persze a szakmán belül is vannak kételyek vele kapcsolatban.

Esther Lobo változtatni kíván a Rorschach ábrákkal kapcsolatos viszonyunkon és ehhez az étel személyében találta meg a legalkalmasabb alapanyagot. Kétségtelenül kellemesebb és befogadhatóbb látványt nyújtanak. 

-