-

A helyszín egy idősek otthona Hottingenben, Svájcban. A feladat egy információs, útbaigazító rendszer tervezése, melyet Tina Stäheli rendkívül átgondoltan oldott meg. Az egyszerű tipográfia és letisztult forma már önmagában is nyerő irány, de Tina egy jó nagy lökést is adott az egésznek azzal, hogy a grafikai elemeket szétszabdalta és különálló képkeretekbe helyezte. A rendszer kinézete egészen szokatlan, mégis kifinomult, a képkeretek pedig önmagukban is sugároznak egy otthonos atmoszférát a bentlakóknak. 

-

-

A haj viselésének módja az öltözködés mellett mindig is az önkifejezés egyik leghangsúlyosabb eleme volt. Az aktuális divat hullámokban tör föl, a kívülállók számára is egyértelműen figyelemmel kísérhető és könnyen megeshet, hogy ami egyszer divatos, pár évvel később nevetésre ad okot akár még korábbi követője számára is. 

A kopaszság néha erőre kap, néha kicsit halkabb, de mindig vannak kopaszok és a hajviseletnek egy olyan formája, ami vicces módon pont a haj teljes hiányára épít. Mint azt Fernando Perottoni rövid tanulmánya is bizonyítja, a csillogó fejtető messze nem hozható párhuzamba a gyengeséggel, haj nélkül is lehet világuralomra törni, akadnak olyan kopasz karakterek, akiket majdnem az egész világ ismer. 

-

-

Egyre többször lehet hallani, hogy a hagyományos, papír alapú újságnak meg vannak számlálva a napjai. Bár még mindig sokan ragaszkodnak a papír illatához, tapintásához és az online forrásokkal együtt még mindig használják, számuk egyre csökken.

Myriam Dion a hagyományos információhordozóra esküszik, de messze nem úgy, ahogy azt evidensnek gondolnánk. Myriam az újságot nem olvassa, hanem használja. A papírívekre vetett képeket egészíti ki, a számára nem fontos részeket pedig teljesen új mintákkal látja el. Művei inkább hasonlítanak szövetre, mégis újságpapírból, újságcikkekből készülnek egészen egyszerű, mégis lenyűgöző technikával. 

-

-

A köztéri (főleg illegális) képek, festmények mindig megosztják az embereket, amivel nincs semmi baj, mivel mindig szem előtt vannak, az pedig teljesen természetes, hogy nem mindenkinek ugyanaz tetszik.

A német Zebrating fedőnevű alkotó kettős ezt a problémát hidalta át egy rendkívül elmés megoldással. A megfejtést a korlátokban látták meg, amik elég sűrűn előfordulnak minden egyes településen, az esetek többségében nem túl szépek és eredeti funkciójukon kívül nemigen használjuk őket másra. A művészek kihasználták, hogy a korlátok függőleges alkotóelemeinek egyszerre soha nem látjuk minden oldalát, így egy-egy oldalukra történő dekorálással olyan képet alakíthatnak ki, ami csak egy bizonyos szögből áll össze tökéletesen, az ellenkező irányból pedig semmi nem látszik rajtuk. Grafika, ami ott van, de mégse nincsen. 

-

-

A szobrászatnak vannak olyan irányzatai amelyek főként az organikus formákkal foglalkoznak, de ezek nagyrészt olyan alapanyagokból indulnak ki, amik a legkevésbé sem lágy, íves formákban szeretnek leledzeni. A folyadékok nagyon szeretnek íves, gömbhöz közelítő alakot felvenni, viszont őket nagyon nehéz a megálmodott formában tartani hosszabb ideig.

Alberto Seveso mégis kitart a folyadékok mellett, vizet kevert különféle olajakkal, hogy színt és testet adjon nekik, majd mozgásba hozta őket és nagy sebességű kamerával rögzítette amit csinálnak. Ha csak egy pillanatra is, de egészen elképesztően szép folyadékszobrokat készített, amiket nem sok hagyományos technológiával lehetne elkészíteni ugyanilyen minőségben. 

-