A ragasztószalag. Az a barna, széles cellux-szerű tekercses olcsó valami, amit nincs olyan ember, aki ne ismerne, amit eredetileg csomagolóanyagnak tervezték, esztétikusnak nem igazán lehetne nevezni, mindig összeragad, a ragasztója levakarhatatlan és nehezen lehet tépni, de Max Zorn meglátta benne a lehetőséget, az előnyös tulajdonságokat, melyek ahhoz kellenek, hogy képeket lehessen belőle készíteni. Fényáteresztő, de van színe, így egy plexi lemezre rétegelve árnyalatokat és formákat lehet vele kialakítani. Képeket, melyeket az amszterdami úriember elkészültük után a város köztéri lámpáin helyez el, hogy a sötétség beálltával feldobják az utcák hangulatát.

Természet anyánk igencsak jó munkát végzett stylist munkakörben is, grafikusok, divattervezők és építészek próbálkoznak a növény- és állatvilág kinézetének bizonyos elemeinek utánzására időről-időre, de van az állatoknak egy egészen extravagáns csoportja, mely még nekik is sok. Neon színek, elképesztő minták, áttetszőség és erős kontrasztok jellemzik az egzotikus halak kinézetét, ami nagyon távol áll az egyébként rejtőzködésre kitalált, általunk megszokott, a szárazföldi állatoknál fellelhető kinézettől és pont ez a sehol máshol fel nem lelhető színvilág hívta fel Mark Laita figyelmét ezekre a vízi élőlényekre.

A képalkotási technológiák fejlődésével egyre tágulnak a lehetőségek, egyre több dolgot tudunk egyre gyorsabban és egyszerűbben elkészíteni, ugyanakkor ez a hatalmas fejlődés korlátoz is minket. Egyre nagyobb méretben tudunk egyre szebb színekkel printelni, egyre tartósabban és egyre jobban tudjuk utánozni a manuális technikákat digitálisan, így nincs szükség az effektív kézimunkára. Eszünkbe sem jut ceruzával, szénnel netán festékkel hozzáérni nyomtatott anyagainkhoz, pedig pont ettől lesz lelke egy-egy képnek. A törődéstől, a kézmozdulatoktól, a szabálytalan vonalaktól.

Teun Hocks pont emiatt alkalmaz két technológiát, először fekete-fehér fotókat készít, melyeket kinyomtat, majd pedig olajfestékkel rájuk dolgozik, hogy meglegyen a manapság oly fontos fotorealisztikus és a festményekre jellemző texturált hatásuk is. Az úriember nem mellesleg rendelkezik egy jó adag abszurd humorral is. Zseniális az összkép.

Az autók iránt érzett vonzalom – ha van - fiúk esetében már egészen korán kialakul, az érdekes formák, teljesítmény utáni vágyódás egészen az első autó megszerzéséig, jobb esetben az első kudarcok után is kitart. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nap mint nap egyik gyermekkori álmomat, egy ötödik generációs Celica-t vezetek, amiben az egyik legnagyobb élmény a rendszeresen tátott szájjal, apa kabátujját húzogató, a felnyíló lámpákra mutogató kissrácok látványa. Renaud Marion nem állt meg a puszta álmodozásnál, magasabb szintre lépett autók iránti vonzalmának tekintetében és most, felnőtt fejjel készített egy sorozatot autókról úgy, ahogy gyermekkorában képzelte a jövőt. Lebegő autókkal.

Erős kontúr, határozott, geometriai alakzatok és szimmetria, ezek Kai Ziehl fő eszközei a fotózáshoz és egyedi látásmódjának bemutatásához. Mesterien megkomponált képein a leghangsúlyosabb elemek mindig az építészet tárgyköréből kerülnek ki és abból is a ridegebb fajtából, a téma keménységének ellensúlyozására pedig egy-egy emberalakot helyez el. Péntek délelőtti melankólia.