-

Az emberi tudat egyik lételeme a természethez való vonzódás, mindenkiben ott lakozik a vágy kifeküdni a fűbe, lemenni a folyópartra, a bátrabbak még az erdőben való túrázással is kacérkodnak de csak akkor, ha van naptej, megfelelő bakancs és szúnyogriasztó. Annyira elszoktunk nyers mivoltától, hogy a megfelelő eszközök hiányában valószínűleg nem is szeretnénk, élveznénk és nem is vágyódnánk tovább utána.

Ruben Brulat bejárta a világot fotósorozatának készítése közben, hogy olyan helyeket találjon, ahol a civilizációnak nyoma sincs és tényleg a nyers természettel kerülhetnek közvetlen kontaktusba modelljei. Képein minden szereplő meztelen, nincs semmi ami közéjük és környezetük közé állhatna, a hóban fáznak, a szikláktól pedig horzsolásokat szereznek és egy-egy kép erejéig ténylegesen egybeolvadnak a természettel. 

-

-

Nem gondolom, hogy létezik olyan ember a Földön, akinek ne lennének kifejezetten utált feladatai - olyanok, amiket addig halogat, ameddig csak lehet, legyen az akár a porszívózás, akár az éves céges jelentés elkészítése. Menekülni azonban nem csak feladatok elől lehet, előfordul, hogy bizonyos embereket kerülünk mindenáron és persze sietni nem csak kellemetlen okból lehet, szerencsés esetben mindenkinek van legalább egy ember, akihez a lehető leggyorsabban el szeretne jutni.

Tabitha Soren meghagyja nekünk döntést, fotóin futó emberek láthatók és nagy részükön messze nem egyértelmű, hogy ők valami elől vagy valamihez, valakihez futnak, csak az biztos, hogy nagyon sietnek.

-

-

Párizs bámulatos város egészen különleges hangulattal és elképzelni sem tudom, hogy az odautazó rengeteg turista hány db fényképet készít a városról és nevezetességeiről naponta. Ennek megfelelően az internet is tele van ilyen fotókkal, melyeknek két típusa van, a profi, nagyon beállított - ám az esetek nagy részében emiatt nem annyira életszagú - és a városnézők által készített és ennek megfelelően nem feltétlenül annyira tökéletes, amibe bele-bele csúszik egy faág vagy egy pár hasonló okból odatévedő nézelődő.

Gustav Willeit a két típust akarta egy picit közelebb hozni egymáshoz sorozatával, amiben a legismertebb párizsi épületeket valamilyen zavaró tényező, tereptárgy mögül fotózta úgy, ahogy a halandó ember is látja. A fotók pedig egészen különleges hangulattal rendelkeznek és azzal, hogy nem látjuk a céltárgy teljes egészét, tényleg egy kicsit hihetőbbek, átélhetőbbek. 

-

-

Nem sok olyan tárgy vesz körül minket, amire még felkapjuk a fejünket, az internetnek hála a világ minden pontjáról jutunk információhoz és egyre nehezebb meglepni bennünket. Mindenhez, amivel kapcsolatba kerültünk akár csak egyszer is az interakció pillanatában hozzácsapódtak gondolatok és érzelmek, mint például az avokádóhoz, amit egyszer kóstoltam nyersen, nem volt semmi íze, azóta nem is vonz, köszönöm szépen, pedig valószínűleg imádnám a guacamole-t, csak mivel a legfőbb alapanyaga nem hagyott bennem túl mély nyomot, ha választhatok valami mást, inkább így is teszek. Ördögi kör.

Ezek az asszociációk eléggé mélyen gyökereznek bennünk és megváltoztatásukhoz erős inger kell, Chema Madoz pedig pont ilyen ingereket gyárt. Fotóit kizárólag analóg technikával készíti és fő eszköze a meghökkentés amit hétköznapi objektumok a szokásostól gyökeresen eltérő kontextusba helyezésével ér el. Mint a villa árnyékú kanál. 

-

-

A tabletek és érintőképernyős telefonok térhódításával egy teljesen új típusú beviteli módszert kellett megtanulnunk, amit nagyon sokan szeretnek, egyesek pedig ki nem állhatnak. A képernyő nyomkodása kétségkívül jó móka, bizonyos esetekben sokkal kényelmesebb, mintha egy külön egérrel kellene hadonászni, de mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai, többek között, hogy a képernyőn minden egyes ujjlenyomat és ujjhúzás látható marad.

A legtöbben ezektől a maszatoktól egy határozott mozdulattal megszabadulunk, de Andre Woolery és Victor Abijaoudi teljesen mást lát bennük. Ők úgy tekintenek ezekre a mintákra, mint a modern kor hieroglifáira, melyek olyan jellegzetesek, hogy bizonyos esetekben még azt is ki lehet olvasni belőlük, hogy használójuk a levelezőkliensét nyitotta meg, csak netezett vagy esetleg Angry Birds-özött. Persze vonzalmuk az ujjlenyomatokhoz nem teljesen öncélú, falra akasztható képek formájában printeket is árulnak gyűjteményükből.

-