-

Mostanában a könyvesboltok polcain több szakácskönyvet találunk, mint egyéb témájút, lassan már egy hírolvasó sem számít igazán profinak, ha nem írt egy receptkönyvet, de ezekben a könyvekben van valami közös. Ugyanarra a szisztémára, struktúrára épülnek, csupán a grafikai világukban különböznek és mivel túltelített a piac, olyan nagyon nem is tudnak kitűnni.

Paweł Piotrowski nem híres ember, mégis sikerült egészen meghökkentő receptkönyvet előállítania egyetlen egy felfedezés által, felismerte a könyv és a szendvics felépítése közötti hasonlóságot és a lehető legjobb módon fel is használta. Könyvének lapjait a szendvics rétegeinek fotóiból készítette, a salátát gyűrt papírból, a sajtba pedig a lyukakat belevágva és lehetővé téve, hogy nem időben, hanem felépítésében nézzük át az ételt. Mondjuk kíváncsi lennék valami komolyabb receptre is ugyanilyen formában, egészen biztosan szórakoztató lenne. 

-

-

Egyre kevesebb az olyan munkakör, aminek betöltéséhez nincs szükség monitor bámulására, amit szerencsés esetben nem kizárólag a munkához kötődő feladatokra, hanem egy kis szórakozásra is lehet használni.

Mike Whiteside egy londoni kreatív ügynökség munkatársa, aki felismerte a lehetőséget abban, hogy mindig ül valaki vele szemben és minden egyes esetben található köztük egy monitor, ami fölött még éppen látható a kiszemelt munkatárs arca. Persze, hogy keresett olyan tökéletesen oda nem illő képeket, amikkel kiegészítette a szemben ülőket. 

-

-

Süketszobának olyan speciálisan kialakított helyiségeket nevezünk, melyeket a gondosan megtervezett hangszigeteléssel a lehető legtökéletesebb mértékben elzártak a külvilág legapróbb zörejeitől is, ezen felül pedig olyan belső burkolattal láttak el, ami elnyeli a bent létre jövő hangokat. Nincs sem alapzaj sem visszhang. Ha belépünk pont úgy érezzük magunkat, mintha megsüketültünk volna.

A dán műszaki egyetem süketszobáját 1967-ben építették, most különböző hangberendezések minőségének, zajkibocsátásának mérésére használják és - bár tervezésekor az esztétikum egyáltalán nem volt szem előtt tartott szempont - egészen különleges látványt nyújt. A létező összes felületet ilyen szivacsból és szénporból készített elnyújtott piramisok borítják, mert ezek nyelik el a leghatékonyabban hanghullámokat, a színük pedig eredetileg fekete volt, aztán rájöttek, hogy egy csupa feketébe bugyolált szoba önmagában eléggé lehangoló ahhoz, hogy hosszú kutatásokat végezzenek benne, így lecserélték kékre. Nem volt rossz döntés. Alastair Philip Wiper fotói. 

-

-

A digitális technika rendkívül rövid idő alatt, hihetetlen mértékben beépült az életünkbe, lassan már a wc-t sem tudjuk használni egy érintőképernyő nélkül. Ehhez azonban az kellett, hogy a szoftverek könnyen az életünk részévé válni képes, praktikus és megszokott eszközökbe költözzenek. Ennek a fúziónak pedig a digitális és az analóg világ olyan fokú keveredése az eredménye, hogy már szinte észre sem vesszük, amikor az egyikből átváltunk a másikba.

Beomyoung készített egy installációt csupa olyan képekből, illetve képkeretekből melyek csak a mindenki által jól ismert "broken image" szimbólumot ábrázolják. Célja pedig a nézők reakcióinak megismerése volt, azt szerette volna megtudni, hogy a szemlélődők ugyanúgy viselkednek velük szemben, mintha azok csak egy weblap részét képeznék és minden erejükkel azon vannak, hogy kitalálják, elképzeljék mit ábrázolhat az eredeti kép, vagy szimplán felfogják az ikont egy egyszerű, független és önálló képként. 

-

-

A városi építészet egészen különleges alakzatokat és formákat képes eredményezni. Végtelennek tűnő üvegfelületeket, csavarodó, íves és néha egészen szabályos, geometrikus homlokzatokat.

Lisa Rienermann figyelmét azonban nem a tervezett, hanem a véletlen világa keltette fel az építészetben és megszállottan keresi az ábécé betűit az épületek közötti terekben, utcákban. 

-