A retro nagy divat mostanság a grafikai tervezésben, sokan alapoznak erre a branding-ben. Lehet szépen csinálni és lehet erőltetett módon úgy, hogy lerí róla a „túltervezettség”, Oliver Lo-nek sikerült megtalálnia az arany középutat, az 50-es évek amerikájából merített inspirációt a Spiff – borotválkozási termékeket készítő cég arculatához.
Mind ismerjük a misztikus fekete dobozt, amire szerencsés esetben semmiféle vizsgálat nem vár, rosszabb esetben pedig talán a legfontosabb szerepe lehet egy légibaleset okainak felderítésében, azonban sors iróniája, hogy láthatósági okokból nem fekete, hanem rikító narancssárga. Jeffrey Milstein készített egy fotósorozatot ép és kevésbé ép darabokról.
Edward Burtynsky fotósorozatában végigköveti a folyékony arany útját az olajkutaktól a vezetékeken át egészen a végfelhasználókig és tovább. Mindent bemutat, amihez köze van az olajnak.
Sokféle perverzió létezik, főleg a fotósok körében, de az is lehet, hogy az övéik jutnak el hozzánk viszonylag könnyen. Frank Breuer például a villanyoszlopokhoz vonzódik és keresi, fotózza őket nagy szorgalommal.
New York-ról hihetetlen mennyiségű képi és írásos anyag készül nap mint nap, de ezek mindegyike viszonylag szűk felületen érintkezik a város igazi természetével. Csak a felszínt kapargatja. Mark Gong és Edi Inderbitzin elhatározta, hogy bemutatja azokat a hétköznapi embereket akik a város alapvető légkörét adják, mégis kevés szó esik róluk. Ők itt dolgoznak, itt élnek, nem csak egy rövid hétig, útikönyvek szerint léteznek a látványosságok körül.
