Ennyi idő telt el azóta a bizonyos nap óta, amit mindenki csak így emleget: szeptember tizenegy. Sok bőrt lehúztak a történetről, föllebbentek összeesküvés elméletek, terrorizmus, ezek vagy igazak vagy nem, azt gondolom soha nem fogjuk látni a teljes történetet. Lehet emlékezni grandiózus mozifilmekkel, újabb felhőkarcolókkal és lehet háborút is indítani, de azt hiszem kevés személyesebb módja van, mint a Jason Powell által kitalált. Az eset napján készült fotókat gyűjtött, és helyezett ugyanabba a látképbe 10 évvel később, ugyanarról a helyről, ahol készültek. Mindegyikhez tartozik egy emlék, egy történet.

A szépség, a trendek hatalmas vonzerőt jelentenek. Ha rendelkezésre áll az anyagi háttér és a kellő hiúság, drasztikus beavatkozások sorozata veheti kezdetét plasztikai műtétek teljes tárházával az ideálisnak tartott külső eléréséig, azonban ennek a harcnak soha nincs vége. A szenvedő alany mássá akar válni, mint ahogy kinéz, ha eléri, akkor ő már nem is önmaga. Natalia Pereira tíz modell arcát torzította gumiszalagokkal, bemutatandó, hogy mennyire is torzul személyiségünk, miközben olyan nagyon meg akarunk felelni a világnak.

Augusztus közepén került megrendezésre a 64. Bonneville Speedweek, aminek keretein belül több száz pilóta és jármű mérte össze erejét és képességeit. Szerencsére Simon Davidson is ott volt és megörökítette az eseményt.

„A rózsaszín köd”, „boldogan éltek, míg meg nem haltak” és társaik. Mind a köztudat részei, számtalan könyv, film és dal alapgondolatai, de létezik-e a jelenség igazából? Pauline Ballet és Julien Mauve egy fiktív kapcsolat fázisait alkotta meg fotóiban, a találkozástól egészen a befejezésig.

Nem hiszem, hogy létezik olyan ember, akinek egyszer se lett volna elege a világ zajából, a rohanásból és egyáltalán az emberekből. Romain Laurent elképzelte, milyen is lenne egy személyre szabott burok a fejünk körül, ami a legnagyobb nyüzsgést is kizárná.