Megmagyarázhatatlan, folyamatos vonlazom fűz Izlandhoz, mindig el akartam menni, körbenézni, valószínűleg a semmi máshoz nem hasonlítható légköre miatt, de eddig még nem volt alkalmam, lehetőségem és Michel Rajkovic képeitől sem csillapodik ez az érzés. Zseniális hely, maga a megtestesült nyugalom.

A 3D nyomtatás pár éve még csak utopisztikus álomnak tűnt, de manapság kis hozzáértéssel, lelkesedéssel és nagy adag önbizalommal akárki elkészítheti kicsi, otthoni térnyomtatóját. Jó eséllyel még az én életemben bekövetkezik, hogy nem megyek el megvenni tárgyakat, hanem letöltöm egy virtuális áruházból és megvárom míg a saját „gyáram” fölépíti őket. Nick Blakeman és Esther Robinson tovább ment, egy printelés alatt lévő emberi testet szimulált testfestéssel és készített róla fotósorozatot.

Ezt sugallja Chris Cobb installációja, mely a színspektrumot hivatott életre hívni húszezer különböző színű könyből. Közelről a megszokott könyvespolc jelleget hozza de ahogy messzebbről nézi az ember fia (esetünkben nem sok alternatíva van) egészen megnyugtató látványt nyújt.

Az ideális apára mindig számíthatnak a gyerekek, főleg ha játékról van szó. Nincs ez másképp akkor sem, ha apa történetesen fotós, csak a játék kicsit más. Biztos vannak akik azt mondják, hogy Jason Lee nem jó apa de egy biztos, lányai minden képen mosolyognak és ez egyértelműen nem beállított mosoly így ki merem mondani. Szerintem ő jó apa.

Az űrsikló-programnak vége van. Az 5 járműből álló flotta 1981 óta összesen 135 alkalommal hagyta el bolygónk légkörét, rengeteg kísérlet, megfigyelés és új tapasztalat megszerzésének helyszínét biztosítva. Mérhetetlen mennyiségű kép készült róluk és belőlük, úgy a világűrről, mint a mi otthonunkról, azonban magukról a járművek belsejéről viszonylag elenyésző. Ben Cooper ad egy lehetőséget bekukkantani ezeknek a madaraknak ijesztően bonyolult pilótafülkéjébe, és egyéb belső tereire.