-

Szemünk másodpercenként 24-60 képkockát közvetít az agyunknak, ami ebből állítja össze az általunk érzékelt folyamatos képet. Ez a szám elképesztő, de a feldolgozáshoz mégis csak az idő felszeletése szükségeltetik, ami bizony információvesztéssel jár, és bár a szemünk képes rengeteg információt befogadni, agyunk kapacitása kevés az összes morzsa feldolgozásához.

Isabel M. Martinez-t a látás fizikai, anatómiai és neurológiai vetületei kicsit jobban foglalkoztatják, mint az átlagos járókelőt. Isabel egy fényképezőgépet alakított át olyan eszközzé, ami a szemünk által rögzített állóképek közötti átmenetet modellezi, kamerája pillanatnyi különbséggel kettőt exponál és a két képet sávonként egyesíti egy fotóban. Képzeletbeli világ, fizikai alapokkal, és művészeti értékkel. 

-

-

A szobrászat azt hiszem a legtöbbünkben két nagyon jól elkülöníthető altípusra bomlik. A klasszikus szobrászat az emberi és egyéb élőlények testének leképezésére koncentrál, a kortárs szobrászat pedig inkább a megszokott dolgoktól elrugaszkodott, esetleg geometrikus formákat részesíti előnyben, ami a nem teszi könnyűvé a mögöttes tartalom megértését, befogadását.

Daniel Arsham láthatóan nem szereti a skatulyákat, próbál kilépni a konvenciókból és teszi ezt rendkívül egyszerűen, mindenki által érthető módon. Szobrai klasszikus emberi formákat és hagyományos tárgyakat ábrázolnak egy kis fantáziával, humorral és szürrealizmussal megfűszerezve. 

-

-

Akkor még nem volt High Definition és set-top-box, nem volt Dolby, nem volt 3D Blu-ray és nem is hiányzott. Minden egy kicsit lassabb volt és nyugodtabb, ha valakit nem értek el azonnal mert nem volt otthon vagy a munkahelyén, akkor ráért a téma a következő napig. A TV sem volt ilyen lapos, a képe sokkal inkább közelített a négyzethez, mint a mostaniaknak és nem csak három éves élettartamra tervezték a mérnökök.

A benne található technika sokkal kezdetlegesebb volt, mint a mostani lapostévékben, de azoknak a készülékeknek volt lelke. Amikor kikapcsoltuk őket jellegzetes hanggal igazolták vissza, hogy vették a parancsot, a megszakítás pillanatában az elektronágyút elhagyó utolsó elektronnyaláb felvillanással jelezte, hogy elérte a végcéljául szolgáló foszforréteget és társainak érkezése nem várható a következő bekapcsolásig. Ez a felvillanás olyan rövid ideig tart, hogy az emberi szem bár érzékeli, de alakját, mintáját nem képes kivenni. Stephan Tillmans segítségével mi is megnézhetjük azt, amit hosszú éveken át láttunk, csak nem tudtunk róla. Stephan katódsugárcsöves televíziók képernyőjét fényképezi pontosan a kikapcsolás pillanatában, ezáltal tárva fel azt a változatos és jellegzetesen digitális képet, ami bár nem tervezett, hanem járulékos jelenség de mégis olyan jellegzetes és minden egyes perccel egyre ritkábban következik be. 

-

-

A ma tervezett és épített épületek lehetnek akármilyen letisztultak, organikusak és szimbolizálhatnak egészen fennkölt gondolatokat, mégis csupán beton és acél szerkezetek. Nehezek, szögletesek és a nap nagy részében ezeket bámuljuk, a kinézetüknél pedig van egy sokkal fontosabb tulajdonságuk, az érzetük. Az a fizikai jellemzőkkel és adatokkal le nem írható élmény, ami a tudatalattinkban ébred amikor egy épületre nézünk.

Mike Hewson tisztában van az emberek és az épületek közötti érzelmi kapcsolat fontosságával és úgy találta, hogy az új-zélandi Christchurch egyik felüljárójának úgy adhat teljesen új jelentést és sokkal kellemesebb érzetet, ha eltünteti azt, méghozzá úgy, hogy eredeti funkcióját is betöltse. Mike a hidat bebugyolálta a mögötte látható látkép fotójának kinyomtatott verziójába és ezzel sikeresen elérte tervét, ugyanis a híd ott van, de még sem látszik. Na jó látszik, de azért sokkal kellemesebb látványt nyújt, mint egy beton hasáb, nem? 

-

-

Vannak olyan dolgok, melyekről nem feltétlenül gondolnánk első hallásra, hogy olyan nagyon megférnek egymás mellett egy képen, esetleg kifejezetten jól néznek ki. Az köztudott, hogy az ellentétek nagyon jól kiegészítik egymást, és a hasonló témájú képek is jól mutatnak együtt, de bevallom én még soha nem gondoltam arra, hogy légifotókat kombináljak ruhákról és egyéb ruházati kiegészítőkről készült képekkel.

Joseph Ford pedig pont ezt teszi, és nem is egyszerűen. Képeit nagyon gondosan válogatja meg és a kivágásukra is nagy figyelmet fordít méghozzá azért, hogy a két fotó között kapcsolatot hozzon létre. A legnagyobb hangsúlyt a minták folytatására helyezi, aminek köszönhetően a két kép eggyé olvad. 

-