A mai menü: Edd meg vagy éhezz! Azt hiszem ez a felirat a táblán mindent elárul a Pastaria étterem könnyed légköréről és arról, hogyan is viszonyultak a megrendelők, tervezők az egész tervezési folyamathoz. Kicsit játékos, kicsit kusza de mégis átjön az arculaton az egésznek a lényege. Pastaria, St. Louis-ban, az arculat pedig az Atomicdust műve.

Mi lenne, ha nem mi, emberek lennénk a domináns faj ezen a bolygón? Ha nem mi hódítanánk el egyre nagyobb területeket, egyéb lények élőhelyeit, hanem fordítva. Nagyon máshogy nézne ki civilizációnk és valószínűleg nagyon máshogy is viselkednénk. Johan Rosenmunthe foglalkozott a témával.

Az a kapu, ami a legtöbbünknél örökre zárva marad, a képzelet és a külvilág közötti kapu. Alex Andreyev kinyitotta, és lehetővé tette, hogy belenézzünk a gondolataiba, a fantáziájának világába. Megtalálta azokat az eszközöket, amivel leképezheti ami foglalkoztatja, ami a fejében jár. Lehet, hogy némelyik kép kicsit borús világot ábrázol, de ki az akinek nincsenek néha kevésbé vidám pillanatai?

A fekete-fehér képeknek megvan a maga varázsa, sok fotós kizárólag szürkeárnyalatos képeket készít, bizonyos témák pedig sokkal jobban átjönnek színek nélkül. Vannak olyan képek is, amelyek korukból adódóan készültek ilyen technikával, nem volt más opció, rengeteg hírességről csak ilyen fotók léteznek. Sanna Dullaway hihetetlen sok munkával töltött meg ilyen fotókat és a fekete-fehér múlt egy-egy szeletét színekkel.

Léteznek olyan tárgyak a popkultúrában amik szinte ikonikus jelentősséggel bírnak, mint a GameBoy, a Walkman, a Polaroid fényképezőgépe és annyira beleégtek a köztudatba, hogy nemtől, kortól függetlenül mindenki felismeri őket. A legtöbb embernek - függetlenül attól, hogy birtokolta-e őket valaha is - sokkal többet jelentenek, mint egy egyszerű tárgy. Emlékek, tapintás, szag, egy időszak az életünkből, így elő is kerülnek újra és újra. A francia Zim and Zou egy évet szánt arra, hogy ezeket a újraalkossák egyetlen egy alapanyagból. Papírból.