Az állatoknak - akármennyire is nem így nézünk rájuk néha - ugyanúgy egyéniségük van, mint nekünk embereknek, legyenek azok akármilyen egyszerűek, egytől-egyig megvannak a külön szokásaik, ösztöneik, viselkedésük, hozzánk és egymáshoz való viszonyuk. Sokszor a kutya csak egy házőrző, a csimpánz pedig csak egy izgága, együgyű szőrcsomó az állatkertben, pedig ennél sokkal többről van szó, nekik is vannak érzéseik, mint ahogy azt Tim Flach fotói is bizonyítják. Egyik-másik képen sokkal emberibb tekinteteket lehet felfedezni, mint néhány embertársunk ábrázatán.

A felkelő nap első sugarai mindenhol különleges látványt nyújtanak, életet lehelnek a világba és elindítják azt, léteznek viszont olyan helyek, ahol ezt az atmoszférát még a táj látványa is fokozza. Yu Yamauchi talált egy ilyen helyet, a Fuji nevezetű hegyen, Japánban. Olyannyira lenyűgözte a látvány, hogy négy egymást követő évben egy huzamban 5-5 hónapra a hegy csúcsának közelébe költözött, 3000 méteres magasságra és minden egyes napfelkeltét megörökített, pontosan ugyanarról a helyről. Ez összesen 600 fotó és a leglenyűgözőbb, hogy nincs köztük kettő ugyanolyan.

Filmrendező, pilóta, vállalkozó és korának egyik legbefolyásosabb, leggazdagabb embere. Magának való, hirtelen és rendkívül kitartó amber, aki mindenáron véghez vitte amit elhatározott. Howard Hughes. Az Egyesült Államok kormányának megbízásából nekifogott egy gigantikus, csapatszállító, úszó repülőgép tervezésének és építésének, de a II. Világháború hamarabb ért véget minthogy a gép elkészülhetett volna, azonban Hughes hajthatatlan volt és mindenáron meg akarta alkotni a világ legnagyobb úszó, fából készült repülőgépét. A H-4 Hercules összesen egyszer repült, mindössze másfél kilométert, 20 méter magasan, de a hihetetlen mértékű szkepticizmus ellenére repült.

Bár szigorúan vett értelemben bolygónknak nincs pereme, rettentő sok olyan megközelíthetetlen terület létezik amire azt mondjuk, ez a világ vége, innen nincs tovább. Ott vannak végtelennek tűnő óceánjaink, sivatagok és Oroszország legészakibb részeiről is láttunk már egészen elképesztő képeket, ezek mind olyan helyek, amik egy repülőről teljesen más képet mutatnak. De hogyan nézne ki a peremvidék, ha létezne? Mikko Lagerstedt mutat egy alternatívát.

A szumó hagyományai nagyon mélyen gyökereznek, a kezdetektől spirituális jelentéssel rendelkezik és csak a japánok fegyelmezettségének köszönhető, hogy a mai napig viszonylag változatlan formában, változatlan körülmények között maradt fenn. Furcsa elegye a tradíciónak, a küzdősportnak és a művészetnek. Lenyűgöző, hogy az amúgy technológiai szempontból igencsak élen járó Japán mennyire ragaszkodik ősei hagyatékához, mennyire tiszteletben tartja és - bár nyilván ide is beszivárognak a modern világ vívmányai - mennyire igyekszik megtartani az eredeti esszenciáját. Tomoki Momozono fotói.