-

Mexikó rengeteg megmagyarázhatatlan jelenség hazája, kezdve a maják elképesztő fejlettségétől egészen a chupacabráig, egyik-másikra magyarázatot adhat nemzeti italuk, a tequila hatása, akadnak azonban olyanok, melyek előtt a tudósok is értetlenkedve állnak.

A Cenote Angelita bár fizikailag tökéletesen megmagyarázható, egészen elképesztő és hihetetlen jelenség. A víznyelőben egyaránt megtalálható az esővíz formájában érkező édes és a sós, tengeri víz, melyeknek a sűrűsége különböző, nem keverednek egymással, sőt még egy vékony réteg kénhidrogén is megreked köztük pontosan olyan látványt nyújtva, mint egy felszíni folyó. Harminc méterrel a víz felszíne alatt. Anatoly Beloshchin fotói.

-

-

Testünkre elsősorban nem művészi alapanyagként tekintünk, hanem olyan fizikai gépezetként, ami lehetővé teszi, hogy gondolataink fizikai tettekké váljanak. Egy eszközként, melyek mi vagyunk és melyek nélkül nem létezhetünk. Nem tökéletes, de eszméletlenül sok mindenre alkalmas.

Carl Warner ennél kicsit többet lát az emberi testben. Alapanyagot, amiből felületének és rendkívüli rugalmasságának köszönhetően valami teljesen mást is lehet készíteni. Fotósorozatában semmi mást nem használt tájképeinek kialakításához, csak emberi testeket, testrészeket.

-

-

A jó fotóst az emeli ki a tömegből, hogy meglátja a témát, vagy az abban rejlő lehetőséget. Nem a technikai, vagy elméleti tudástól fog valaki jó fotókat készíteni és a milliós értékű felszerelés sem találja meg önmagában a szépet, csupán végrehajtja azt, amire utasítja gazdája.

Manuel Cosentino-nak egészen biztosan rendkívüli érzéke van a fotózáshoz, mert nem csak megtalált egy kis házikót egy domb tetején, hanem kreált is köré egy történetet. A látvány persze önmagában is megér egy kattintást és a sorozat egy része is megállná a helyét önmagában, de Manuel sokkal többet hozott ki belőle. Majdnem két évig készítette képeit ugyanott, ugyanabból a szögből és ugyanarról, ami önmagában még nem lenne különleges, aztán amikor végignézed a sorozatot rájössz, hogy a képek előterében lévő házikó csak a keretét adja a történetnek, az igazi események és a fotók lényege a háttérben zajlik. 

-

-

Érdekes dolog, hogy a filmekben - bár föl sem figyelünk rá - pont az írott szöveg az első impulzus ami ér. Lehet 3d meg 4d, fújhatja a hajunkat a száguldozás közben keletkező menetszél, de az elején mindenképpen a főcímmel találkozunk. Nem véletlen tehát, hogy egyes filmek főcimeiben több törődés van, mint akár hosszabb jelenetekben, nagyon nem mindegy, hogy már az elejétől hogyan viszonyulunk a filmhez. Tessék megnézni a Delicatessen c. film főcímét, nekem az az egyik abszolút favoritom.

Méltán került a téma Thibault de Fournas diplomamunkájába is, aki egy szépen elkészített videóban veszi végig a filmes főcímek egyedfejlődését egy kis tipográfiai bevezetővel fűszerezve. 

-

-

Anders Behring Breivik nagyjából két éve úgy döntött, hogy egy csomó embernek végérvényesen megváltoztatja az életét. 2011. július 11-én nyolc ember életét követelő bombát robbantott, majd pár órával később egy Utøya szigetén szervezett ifjúsági rendezvényen brutális módon oltotta ki hatvankilenc fiatal életét. Nagyjából ötszázan élték túl a vérengzést, nagy részük súlyos sérülésekkel.

A számok mögött viszont életek vannak, élőlények és egyéni történetek, melyek azon a napon sajnálatos módon összefonódtak. Andrea Gjestvang meglátogatta a túlélők egy részét, hogy nekünk is engedjen egy kis betekintést a számok mögé. Kettő év telt el és bár a fizikai sérülések begyógyultak, a lelki nyomok talán soha nem is fognak. 

-