Képes naplót - ha úgy tetszik fotóblogot - kifejezetten sokan vezetnek, dokumentálva az embereket, tárgyakat akikkel/amikkel kapcsolatba kerültek és a helyeket amerre jártak. Vagy saját magukat. Ez a két típus a legelterjedtebb. Az elsőn szinte soha nem láthatjuk a képek készítőit, akiknek az életéből kapunk részleteket, a másodiknál pedig a környezetnek nincs jelentősége. Rose Claw a kettő közötti átmenetet hiányolta az ilyen típusú történetekből és megpróbálta betölteni az űrt. Fotóin ugyanúgy a helyek, tárgyak szerepelnek, amikkel kapcsolatba került egy kis csavarral, a bal kezét - ezáltal önmagát - is belevitte a képekbe, de mégsem olyan hangsúllyal mint az énfotók esetében.