Mindenki más alakot lát a felhőkben, van akinek arcok, állatok alakja vagy éppen semmi nem ugrik be róluk. Christopher Jonassen a felhők képét az őket néző személy képével a kiútkeresés metaforájaként használja. Ugyanúgy keresünk odafönt egy ismerős alakot, mint az élet útvesztőjében a rendszert.