A lehetetlen szó lehet Izhar Gafni kedvenc kifejezése, legalább is ezt sugallja, hogy kartonból állt neki kerékpárt építeni. Na de nem ez a lényeg hanem, hogy sikerült is neki, ami ha belegondolunk nem is olyan nagy csoda, hiszen a karton – annak ellenére, hogy papírból készül – egy kifejezetten erős anyag, inkább a szakértelem és kitartás a csodálatra méltó, Izhar-nak pedig van szakértelme, és tapasztalata, nem ez az első kartonból épített eszköze.
Végtelen horizont, felhők, nyugodt víz és egy-egy magányos alak. Nathan Wirth így formálja képpé a csend fogalmát. Nálam hat.
A fotózás nehéz dió, vagy különleges stílus vagy szélsőséges fotók kellenek a kítűnéshez, ezáltal pedig az ismertséghez, sikerhez. Tom Storm úgy döntött, nem próbálkozik klisékkel, minden eddigitől elrugaszkodik és buborékokat fotóz. Pontosabban a buborékokon tükröződő világot. Ügyes!
Joggal vetődhetne fel a kérdés: „Meghülyültél, milyen szépség?”, de nem, köszönöm az érdeklődést, minden rendben van. Aki foglalkozott/foglalkozik áramlástannal biztos föl tudna sorolni egy-két hozzá kapcsolódó dolgot, amit esetleg a szép jelzővel tudna ellátni, de a hozzám hasonló laikusoknak nem hiszem, hogy lenne akár csak egy gondolata is. Na, de most minden megváltozik. Szuperszámítógépek meg tudósok és az általuk lefuttatott szimulációk eredményei az itt látható képek. Na, ugye, hogy van szépsége az áramlástannak? A fotók a Laboratory for Computational Science and Engineering, University of Minnesota-tól jöttek.
