Nem tudok elképzelni esztétikusabb, ízlésesebb és megnyugtatóbb látvány nyújtó tárgyat, mint egy halott állat kitömött fejét a nappaliba, ami minden reggel üveges tekintetével jelzi, én vagyok a király, a tápláléklánc királya. De van akinek ez nem elég. Peter Gronquist-ban ötlött fel a gondolat, lehetnének még sokkal férfiasabbak, sokkal trendibbek is ezek a trófeák és kiegészítette őket egy-két fegyverrel, logóval és minden egyébbel mi szem szájnak ingere. Hát nem szép? Na jó, hazudtam. És Peter is csak fricskának szánta.

A börtön nem a kellemes időtöltés szimbólumaként él egyikünk tudatában sem, pedig most viszonylag kulturált körülmények között, szigorú szabályok által szabályozva zajlanak az események az ilyen intézményekben, legalábbis a rendszerre és az azt működtetőkre nézve. Volt ez máshogy is. Philipp Lohöfener az egykori NDK egyik Stasi, azaz a Keletnémet kommunista állambiztonsági hatóság által működtetett, sokaknak iszonyatos kínokat szolgáltató börtönébe látogatott, és készített fotókat a viszonylag jó állapotban lévő egykori intézményről.

Létezik sokféle perverzió természeti jelenségekkel szemben, ezeknek egy része még talán érthető is, mint például a köd szeretete. Sejtelmes, megváltoztatja megszokott helyeink atmoszféráját és látványát, de van valami amit soha nem fogok megérteni. Az eső szeretete. Sokan mondják, hogy szeretik a hangját, az illatát, de ezen kívül mi jó van benne? És vannak, olyan helyek, ahol negyed évig is esik megszakítás nélkül, mégsem áll meg az élet. Steve McCurry képei Délkelet-Ázsiából, a monszun idejéből.

A víz nagy érték, ezt tudjuk, egyesek a következő világháború kiváltó okát is a vízben vizionálják és mi szerencsés helyzetben vagyunk, nagyon jól el vagyunk látva, azonban vannak olyan helyek, ahol a csapvíz messze nem jár kéz a kézben a tisztasággal. Mexikóvárosban olyan szinten szennyezett a vezetékes víz, hogy egy bátor társaság vízivó bár nyitására adta a fejét és be is jött az ötlet, nagyon nagy sikere van a helynek. Egyetlen termékük a kristálytiszta ivóvíz, melyet egy rendkívül kifinomult eljárással, a tetőn összegyűjtött esővízből állítanak elő, ehhez alkalmazkodott az üzlet arculata is. Egyszerű, tiszta, természetes.

A panorámafotózás ma már rutinműveletnek számít, nem is kell hozzá olyan iszonyatosan nagy tudás, a lelkes amatőrök számára is kínálkoznak már egyszerűbb megoldások, ebből kifolyólag rengeteg ilyen képet fel lehet lelni a világhálón, de ezeknek van egy közös tulajdonságuk. Mind vízszintes panoráma. Richard Silver úgy gondolta be lehetne vonni egy ki nem használt, új dimenziót is a képletbe és elkezdett függőleges panorámaképeket készíteni New York templomairól.