Biztos ismeritek azt a játékot, amikor vannak különböző felsőtestek, alsótestek, fejek és egyéb alkatrészek, amikből a kreatív gyermek összerakhatja a neki tetsző figurát, legyen ez könyvlapok, vagy forgatható hasábok formájában. Gem Fletcher-nek ez a játék tetszhetett meg nagyon, mert összeválogatott egy-két nagyon össze nem illő ilyen karaktert és összegyúrta őket egy-egy kép erejéig méghozzá úgy, hogy valamilyen szinten passzoljanak is.

Ausztrália nyugati partvidékének középső részén található a Hutt-Lagoon, ami önmagában még nem lenne túl különleges, de van egy nagyon furcsa tulajdonsága. A sóstó hatalmas vízfelülete egy kiváló béta-karotin forrásként funkcionáló algafajta miatt a vörös különféle árnyalataiban pompázik, egészen túlvilági látványt szolgáltatva. Steve Back fotói.

Vécépapír. Művészet. Egy galériában, múzeumban mindkettő megtalálható de ezen kívül semmi közük nincs egymáshoz. Kivéve Sakir Gokcebag-ot, aki egy egész kiállítást összehozott a tekercses alapanyagból. Hát nem szép?

A repterek nem feltétlenül szerepelnek akármelyikünk „legnyugodtabb helyek top10”-es listáján, pedig ma egy jó, pihentető nyaralás nagy eséllyel egy ilyen helyről indul. Sok-sok ember, hatalmas gépek, precíz időzítés, elveszett poggyászok, végeláthatatlan sorok és az épület túlsó végéből öt perc múlva induló gép. A külső szemlélő szemével nézve talán a szervezett káosz a legtalálóbb kifejezés a repterekre, Benedict Redgrove viszont most megcáfolja ezt a gondolatot, a megfelelő időzítésnek és képkivágásnak köszönhetően úgy mutatja be ezeket a helyeket, mintha csak a nyugalom szigetei lennének.

Felfoghatatlanul nagyok és nehezek, iszonyatos erő lakozik bennük, mégis félénkek, visszahúzódóak, testük csupán tíz százalékát hajlandóak mutatni. Simon Harsent járt az északi sarkkör közelében és az ott fellelhető jéghegyekről készített fotókat.