Kazahsztán vezetői 1998-ban gondoltak egy nagyot. Új fővárost építünk az eredetitől 1600 kilométerre északra, teljesen új alapokon, a semmiből. Egy új várost, ami büszkén fogja hirdetni, szakítottunk a múlttal és igen, mi is ott vagyunk a térképen, számolni kell velünk. Mi vagyunk a világ 9. legnagyobb területű országa és képesek vagyunk újrakezdeni. Most van egy Astana nevű városuk tele gigantikus, nagyrészt üres épületekkel amiknek nemhogy a befejezése, a fenntartása is komoly problémákat okoz. Kicsit, mintha itt történne mindez.

A rovarvilágról készült makrofotók önmagukban is tetszetősek, szabad szemmel láthatatlan részleteket tárnak elénk, de lehet ezt még fokozni. Harmatos szitakötőkkel és egyéb rovarokkal. David Chambon fotói.

A mezőgazdaság nagyfokú gépesítettségének hála manapság a növénytermesztés céljából fenntartott területek egészen máshogy néznek ki mint korábban, a végtelen szögegyenes, egymással tökéletesen párhuzamos fasorok és szabályos mintázattal eldolgozott gabonaföldek már az autóútrol is elképesztő rendezettséget mutatnak, de van egy olyan nézőpont is, ahonnan még különlegesebb a látvány. Gerco de Ruijter faiskolákról készített légifotókat, melyeken olyan ismétlődő mintákat, szabályszerűségeket, színeket figyelhetünk meg, amiket még rajzolni is nehéz lenne.

A homokvár építés általában családi vagy a gyerekek által preferált elfoglaltság és hát valljuk be, nincs is jobb a tengerparton, mint túrni a jó, hűvös, nedves homokot. Calvin Seibert nem egyszerűen jó móka szintjén néz a homokra, igazi absztrakt műalkotásokat készít belőle.

Analogitális vagy digilóg? Enyhe képzavar. Pont, mint a Humans since 1982 és David Cox időmérő eszköze. Direkt nem írtam órát, mert nem az. Naptár, óra, maga az idő. 24 darab analóg óra szoros kapcsolatban egymással, aminek mutatói kiadják az évet, mint egy digitális kijelző. Fekete-fehér, egyszerű, mégis bonyolult. Fenomenális.