Környezetünkben nagyjából állandó arányok uralkodnak, a szemünk és az agyunk is megszokta bizonyos tárgyak méreteit, csak a megszokottól drasztikusan eltérő kiterjedésűekre kapjuk föl a fejünket. Franck Allais eszköze a meghökkentésre ezeknek az arányoknak a manipulálása, szürreális és egyben az arcunkra mosolyt csaló képein egyébként nagynak megszokott tárgyakat, élőlényeket ábrázol kicsiként normális környezetben és viszont.

Akármerre járunk, nap mint nap belefutunk ételfotókba, elég kimenni az utcára, egészen biztosan szembe jön velünk egy óriásplakát, amin ételt reklámoznak, de ezeken egy valami közös, mindig az étel áll a középpontban. Carl Warner is reklámokhoz készít ételfotókat de ő egy kicsit más módon közelíti meg a kérdést és ételekből állítja össze képeit, így amikor azokra ránéz az ember elsőre valami teljesen mást lát, csak azután veszi észre a részletekben a zöldségeket, gyümölcsöket és egyéb összetevőket. Hibrid a technológia, a képek nagy részét a valóságban is elkészíti, néhány elem viszont csak utómunkában kerül rá.

Létezik Hollandiában egy olyan falu, ahol nincsenek utak, a közlekedés kizárólag a mindent behálózó csatornákon zajlik. Az észak Velencéjének is nevezett Giethoorn-ban az év nagy részében mindenki hajóval jár, a téli időszakban pedig akár korcsolyával is kivitelezhető a napi közlekedés és a legszebb az egészben, hogy a kertek zömét minden oldalról víz határolja, így a lakosok nagy része ha nem is a klasszikus értelemben vett, de szigeten lakik.

Vadállatokról képeket, videókat találni ma nem nehéz dolog, bekapcsoljuk a tv-t, számítógépet és máris ott termünk az afrikai vadon kellős közepén, körülöttünk pedig mindenféle élőlény szaladgál, de ez nem a mi környezetünk, idegen nekünk. Brad Wilson felcserélte a dolgokat és a vadállatokat hozta el a stúdióba, vizuális szempontból steril környezetbe, hogy minden zavaró tényező nélkül csodálhassuk meg ezeknek az élőlényeknek a tényleges karakterét, szépségét. A fotózás során természetesen kínosan ügyeltek a modellek épségére és Brad azt is elmondta, hogy a legnagyobb kihívást nem is maga a fotósorozat elkészítése jelentette, hanem a megfelelő példányok és trénerek kiválasztása.

Isten háza, a templom. Hatalmas beltér, freskók és fa üléssorok, ólomüveg és visszhang, ugye? Nem feltétlenül. Ha egy közösségnek szüksége van egy helyre, ahol meghallgatásra lel, ahol összejöhet és megnyugvásra, vígaszra talál akkor akármilyen épület megteszi és Detroit-ban rengeteg korábban elhagyatott épület található, melynek ily módon találtak új funkciót. Kevin Bauman kapta lencsevégre ezeket a furcsa "templomokat".