Akkor még nem a gigahertzekről és terabájtokról szólt minden, hanem a tranzisztorok számáról. Akkor még nem csak három éves élettartamra terveztek, hanem a lehető leghosszabbra. Akkor még nem kellett zenélnie, világítania és megfőznie az ebédet mindennek, csak egy dolgot kellett jól csinálnia. És azt jól csinálta.

Manapság - főleg a fiatalabbak körében – minden a külsőségekről szól, arról, hogy mit viselünk, hol eszünk és milyen régi a telefonunk. Nick Veasey ipari röntgen készülékekkel keresi az ellenszerét ennek a jelenségnek „divatfotóin” keresztül, betekintést engedve a külső borítás alá.

Mind ismerjük a Stop táblákat a maguk mogorva, rideg mivoltukban, talán föl se fogjuk, hogy ott vannak de mindig megállunk előttük. A Changing Lines úgy gondolta, hogy ha már úgy is ott vannak mindenhol akár még arra is alkalmasak lehetnek, hogy egy kis kiegészítéssel mosolyt csaljanak az általuk megállásra kényszerült, megfáradt autózóra. Állj, a szerelem nevében!

Mostanában nem nagyon találunk olyan dolgokat amik nem kapcsolódnak a digitális világhoz és annak is minél élethűbb mivoltához, azonban Bert Simmons megfordította ezt a dolgot és a virtuálisból készített kézzelfoghatót. Ezeket a papírfejeket valós arcok digitalizálásával és szeletelésével bontotta síklapokra amikből újra összeállította az eredeti képmását. Nyilván nem tökéletes, kicsit szögletes de nem is kell mindennek hibátlannak lennie.

Mi mindent az utcaszintről, az erkélyről vagy ablakból látunk tehát mindig egy épületből, mindig van valami fölöttünk, pedig mennyi érdekességet láthatnánk madártávlatból. Szerencsésebb a helyzete Alex MacLean-nek, aki egy légifotós, folyamatosan az államok fölött röpköd és készít képeket mindenféléről a termőföldektől egészen épületekig. Új sorozata (amiből könyvet is kiad) a New York épületein, felhőkarcolóin található, eldugott érdekességekről szól. Itthon is biztos lehetne találni meglepő dolgokat.