Ez az a jelenség amikor a nap pályája pontosan Manhattan utcahálózatának kelet-nyugati síkjával megegyező irányt vesz föl tehát egész nap látszik és pont az utcák végén merül a horizont alá. Évente mindösszesen kettőször láthatják a szerencsések és fényképezik is nagy előszeretettel. Most volt május 30-án.

Ott vannak, látnak minket, mi sokszor nem is látjuk őket de amikor összenézünk az különleges pillanat. Ed Panar 16 éve örökíti meg ezeket a pillanatokat.

Szeretem az alternatív önkifejezési módokat főleg ha azok még mosolyt is tudnak csalni az ember arcára. Hát ha még nem hogy nem tilos az érintés, hanem egyenesen kívánja is a bűntény. És a non plus ultra: a két elkövető magyar, Tokodi Edina és Vályi-Tóth József.

Nem, nem operafólia. Egyre többször találkozunk az úgynevezett Projection Mapping-gel, ami a mozgó képvetítés egy igen új és érdekes vonulata. Lényegében helyspecifikus előadásokat készítenek a technikával kihasználva a felület formáját és textúráját amire vetítenek, azonban a technológia rendkívüli összetettsége miatt általában sík felületeket, egyszerűbb épületek homlokzatát használják vászonként. Az UrbanScreen tovább lépett és Lighting of the Sails című előadásához egyenesen a Sydney operaház komplex felületének adottságait használta ki. 

Videó a végén, érdemes megnézni!

Brock Davis szerint egészen biztosan.