Üdv, újra a szürreál világában. Francesco Brunotti bizony fotosoppol, ami sokak szerint maga az ördög. Rossz a kérdés. Nem az a lényeg, hogy fotosop-e vagy nem hanem, hogy igényes és szakszerű-e a kivitelezés avagy sem és ezek a képek bizony szépen lettek elkészítve.

Vannak olyan lemezborítók amik mindenkinek, de legalábbis a többségnek beégtek az emlékezetébe, azonban a hozzájuk tartozó lemezeket följátszó zenészek közül már sokan nincsenek köztünk. Hatim el Hihi és Jean-Marie Delbes ennek fényében aktualizálta a borítókat, leretusálva a már odafönt zenélő személyeket így leróva tiszteletüket előttük és megemlékezve róluk.

Az űrutazás, űrhajózás egy teljesen különleges, elszigetelt világ amibe komolyabb betekintést csak kevesek kaphatnak hozzáértésük vagy anyagi hátterük, kapcsolataik révén. Vincent Fournier egyszerűen csak szerencsés és végigfotózhatta a témához kapcsolódó fontosabb, földi helyszíneket a Spitzbergáktól az USA-n át egészen Baikonur-ig. Ennél közelebb azt hiszem legtöbbünk nem kerülhet ebben az életben. Sajnos!

Legalábbis ahogy nézem Alexey Bednij képeit, folyamatosan ez az érzetem. Melyik az árnyék, melyik az igazi, melyik irányból érkezik a fény? Megdolgoztatja a szemet, az agyat és a képzeletet.

Az Egyesült Államok dél-nyugati részén található egy repülőgéptemető, ahol - többek között - olyan legendás gépek várják végzetüket mint a DC-3-as Dakota, a Boeing Stratocruiser és még egy 1948-ban készült VC-121A Constellation is ami Eisenhower elnöki különgépeként szolgált. Werner Bartsch-nak volt olyan szerencséje, hogy bejuthatott erre a felemelő, ugyanakkor rendkívül szomorú helyre, hogy készítsen egy sorozatot ezekről az impozáns gépmadarakról.