Tervei mindenkinek vannak, legyenek azok rövid vagy hosszútávúak, de mindenkinek vannak. Szólhatnak a világ megváltásáról vagy akár „csak” egy rossz szokás elhagyásáról, teljesülhetnek, maradhatnak tervek vagy a feledés homályába is veszhetnek, de mindannyian rendelkezünk…

Ez a szó jut eszembe Mathieu Bernard-Reymond képei láttán és ez gondolom nem csak velem van így. A fotók az építészet, természet, emberek tárgyköréből és ezek interakciójából kerültek ki egy teljesen új fajta megközelítésben. Nyugodt, tiszta, ugyanakkor hideg és idegen.…

Az igazi porcelán előkelő, a háztartás dicsősége, főleg ha kézzel készült, egyedi darab. Ha funkciója van, akkor sincs feltétlenül mindennapi használatban, inkább csak esztétikai értéket képvisel. Marianne Nielsen például tökéletesen felesleges haj és bajuszvariációkat…

Vannak azok a helyzetek, amikor csak egy kicsin múlik, hogy diadalmenet vagy katasztrófa lesz a végkifejlet, amikor minden tökéletes csak valami apró dolog bekavar. Ilyen helyzeteket hozott össze és fotózott Christoph Martin Schmid. A kiscsaj a kutyával és a biciklivel nagyon ott van!…

Ki az, akire még nem mondták, tiszta anyja/apja, jelentkezzen! Ulric Collette biztosan mindannyiunknál többször hallhatta, mert olyan mélyen maradt meg benne, hogy összegyúrta családtagjai arcának képét. Zseniális.